Amerikai cserediákunk az Orsolyáról (angolul és magyarul)

“Passengers please board Lufthansa flight 389.” The attendant’s voice rang clear over the busy terminal; my heart was racing, fingers clenching tickets, in that moment all seemed possible and impossible at the same time.

My AFS Year in Hungary

“Passengers please board Lufthansa flight 389.” The attendant’s voice rang clear over the busy terminal; my heart was racing, fingers clenching tickets, in that moment all seemed possible and impossible at the same time. However nothing could have prepared me for what lay ahead. On the outside and in the pictures an AFS exchange simply looks like a year (or for some half-year) of vacation, in which you learn the language and customs, as well as travel. The part they never fully express is that you must also live and learn, and by learn I mean go to school. There are many who joke about going on exchange, saying that it is easy, that you eat and drink, travel to fantastic places, and just have a good time, this is just plain not true.

Before coming to Hungary the most I had read about it was well…Wikipedia. I knew the name of the Hungary in Hungarian but couldn’t match the pronunciation I had found on YouTube, I still can’t perfectly say it. However I am happy that I didn’t prepare too much before coming here because it would have ruined the experience,  at least that is what I think. No matter I how many times I read the AFS panflets and website, nothing would have prepared me for the food, parties, family traditions and most importantly the language.

When I started school at Orsolya one word to describe my first few months would be -confusion. Everything was different: praying at the start and finish of school, addressing every teacher when you passed them in the hall, doing roll-call at the start of class, a church in the school, the no cellphone policy (in the US they don’t really care), just some the many examples of differences between Orsolya and my school back home. As time passed I learned the routine(somewhat) and started being able to understand the teachers, and trying my best to participate in class. I will always remember Orsolya and how they took me in and helped me experience Hungary.

I have always been a good traveler since I was young, so I honestly thought for a moment that this trip would be easy. The part they fail to mention is that you don’t really travel much at all, even with a host family. Some parts of your life you previously didn’t have to manage such as money, health, and basic things such as buying a toothbrush became responsibilities I had to bare. So when I hear people saying things like, “Your life is so easy” or “You don’t have to do any work,” my answer is, “No.” Try leaving your friends and family,go to a country you hardly know anything about, than make all new friends and try to assimilate with a family you hardly know, than after all that you leave just a year later. On top all this learn a language ranked 4^thhardest in the world for an English, “easy” doesn’t come close. However I am not saying that it isn’t fun, I have had my good share of fun with which I think I will be able to get through the coming years.

There are many experiences that I will not have but I will always cherish the ones I do have, with friends, my host family and the personal ones as well. With just about a month left, I am starting to want it not to end because I have become used to living here, used to saying “Jo reggelt” to my family in the morning,used to walking the beautiful streets of Sopron either by myself or with friends, it seems like no time at all since I have come here and now I as In ear the finish, it all seems to be going to fast so every morning I keep in mind a quote from Buddha, “Do not dwell in the past, do not dream of the future, concentrate the mind on the present moment.” In conclusion I would like to thank all of those at Orsolya weather they be teachers or students, my host family for making room in their lives for me, and to AFS for letting me have an incredible year here in Hungary which I will not forget.

Oliver Dillon, USA

Magyarországi AFS évem

“Kérem a 389-es Lufthansa járat utasait, szálljanak fel a gépre.” A légiutaskísérő hangja tisztán zengett a nyüzsgő váróteremben; a szívem hevesen dobogott, a kezemben szorítottam a jegyemet, abban a pillanatban minden lehetségesnek és lehetetlennek tűnt egyidejűleg. Mégis, semmi nem készíthetett volna fel arra, ami előttem állt. Kívülről és a képeken egy AFS csereév egyszerűen csak egy év (vagy valakinek fél év) vakációnak tűnik, amikor az ember megtanulja a nyelvet és a szokásokat, és utazik.  Amit soha nem hangsúlyoznak, az az, hogy élned és tanulnod kell, és a tanuláson azt értem, hogy iskolába járni. Sokan viccelnek a cserediák évvel, mondván, hogy könnyű, eszel és iszol, fantasztikus helyekre utazol, és jól érzed magad, de ez így egyszerűen nem igaz.

Mielőtt Magyarországra utaztam, a legtöbb, amit olvastam róla, nos … a Wikipédia volt. Tudtam Magyarország nevét magyarul, de nem tudtam kiejteni úgy, ahogy megtaláltam a YouTube-on, és még mindig nem tudom kiejteni tökéletesen. Ám örülök, hogy nem készültem túl sokat, mielőtt idejöttem, mert az tönkretette volna az élményt, legalábbis azt gondolom. Nem számít, hányszor olvasom el az AFS szórólapokat és a honlapot, semmi nem készített volna fel az ételre, a partikra, a családi hagyományokra és legfőképp a nyelvre.

Amikor elkezdtem az iskolát Orsolyában, ha egy szóval jellemeznénk az első hónapjaimat, az a zavarodottság lenne. Minden más volt: imádkozni a nap kezdetén és végén, minden tanárnak köszönni, amikor elmész mellettük a folyosón, jelenteni az óra kezdetén, templom az iskolában, nem szabad mobilt használni (az USÁ-ban nem igazán érdekli őket); ez csak néhány példa a sok különbségre az Orsolya és az otthoni iskolám között. Ahogy múlt az idő, megtanultam a rendet (valamennyire) és kezdem megérteni a tanárokat, és legjobb tudásom szerint részt venni az órán. Mindig emlékezni fogok az Orsolyára, és hogy befogadtak és segítettek megismerni Magyarországot.

Mindig is jó utazó voltam kiskorom óta, tehát egy pillanatig őszintén azt hittem, hogy ez az utazás könnyű lesz. Amiről nem beszélnek, az az, hogy egyáltalán nem utazol sokat, még a fogadó családoddal sem. Életemnek olyan részeit kellett intéznem, amiket ezelőtt nem: Olyan feladataim lettek, mint a pénzügyek, az egészségügyi dolgok, és olyan alapvető teendők, mint a fogkefevásárlás. Tehát amikor azt hallom, hogy azt mondják nekem: “Olyan könnyű az életed.” vagy “Nem kell dolgoznod.”, az a válaszom, hogy “Nem.” Próbáld meg otthagyni a barátaidat és a családodat, és elmenni egy országba, amiről alig tudsz valamit, aztán új barátokat szerezni és beilleszkedni egy családba, amit alig ismersz, és végül mindezt otthagyni egy év után. Mindezek tetejébe tanulj egy nyelvet, amely a negyedik legnehezebb a világon egy angol számára. Mindez közel sem könnyű. Ezzel nem azt szeretném mondani, hogy nem éreztem jól magam, nagyon jó buli volt, ami az elkövetkezendő években is meghatároz.

Sok élmény van, amiben nincs részem, de mindig is emlékezni fogok azokra, amiket megéltem a barátaimmal, a fogadócsaládommal, és a személyes emlékekre is. Most hogy már csak egy hónap van hátra, és most már nem akarom, hogy véget érjen, mert hozzászoktam ahhoz, hogy itt éljek, hogy “Jó reggelt”-el köszönjek a családomnak reggel, hozzászoktam, hogy Sopron csodaszép utcáin sétálok egyedül vagy a barátaimmal. Úgy tűnik, hogy most jöttem ide és már majdnem vége van, az idő olyan gyorsan múlik, ezért minden reggel egy Buddha-idézetet idézek fel: “Ne időzz a múltban, ne álmodj a jövőről, a jelen pillanatra koncentrálj.” Végül szeretnék köszönetet mondani mindazoknak az Orsolyában, legyenek tanárok vagy diákok, vagy a fogadócsaládom, hogy beengedtek az életükbe, és az AFS-nek, hogy egy hihetetlen évem lehetett itt Magyarországon, amit nem fogok elfelejteni.

Oliver Dillon, USA

2015-09-05 17:54:40

2006 © Szent Orsolya Római Katolikus Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium