Szent Orsolya élete

Orsolya Angolhonban terjedelmesbirtokú királynak leánya volt. Miután Maximus római császárnak kikiáltatott, katonái, s foglyai közöl Galliában, s jelesen Armorikok tartományában sokat letelepített; s ott Konnan herczegnek, ki a háborúban hív szolgálatokat tett, terjedelmes jószágokat ajándékozott. Bevégezvén a császár az angolokkali háborút, béke következtében Orsolya Konnan herczegnek eljegyeztetett. Nem örömest egyezett ugyan ebbe Orsolya, mert az ájtatosságot szünet nélkül gyakorolván, a tiszta életet minden erények felett legjelesebbnek tartotta; kénytelen volt mégis a császár parancsoló zavának engedni. Elszántan béketűrésért, s erős lélekért esedezett Istennek, s feltette magában, hogy mielőtt Konnanhoz nőül menend, Rómába szent búcsújárást tesz. Számos szűzet felszólított társsul, hogy kísérjék el Rómába. Nem csekély csoport gyülekezett össze, többnyire szűzek, kik vele a szentek ereklyéihez való zarándokoskodásra magokat elszánták. Felkészültek mindnyájan, s hajóra ültek., hogy a tengeren átkeljenek. Eleve szerencsés, de később ellenkező szellők voltak, mely őket a Rajnának a tengerbe ömlése körül létező tájékra verte. Éppen ott dühöngtek akkor a pogány hunok, kik a hajót a szűzekkel együtt hatalmokba kerítették. Orsolya volt, ki őket buzdította, s bátorította, miszerint a szent hitben, s tisztaságuk védelmében állhatatosan maradjanak meg. Meg is adta a Mindenható azt, miért annyi szűz kebel esengett; mert midőn a hunok előtt hitöket nyilván megvallották, s tisztaságukat bajnokilag védelmezték, részint karddal, részint lándzsával mindnyájokat lemészárolták. Így Orsolya társnéival együtt e földön a szűzességi s vértanúi babért, mennyországban pedig az örök jutalmat elnyerte 383-ban.

2006 © Szent Orsolya Római Katolikus Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium